Több évig fotóztam lakótelepi fiatalokat, próbáltam közelebb kerülni világukhoz, tevékenységeikhez. Életmódjuk feltérképezése közben megkerülhetetlenül eljutottam a ”fogyasztói kultúra templomaiba”, a pénzköltés és idõtöltés modern szakrális tereibe, a plázákba. Manapság a sokszínû szórakozást, "ellevést", kapcsolatteremtést, vágyakat, efemer élvezeteket és kielégülést kínáló plázák, városi bevásárlóközpontok jelentik sok fiatal második otthonát individuális és közösségi értelemben egyaránt. A pláza az ígéret földje, a csillogás, a divat, a szórakozás központi helye: kulturális-erkölcsi igazodási pont és multifunkcionális találkozócentrum.
Korunk kurrens jelenségei a plázák bûvöletében élõ, a világba - egyfajta trendi attitûdbõl - belefásult, közönyös, csellengõ-lézeng? fiatalok. A mai tizenévesek egy kész helyzetbe születtek bele, nekik evidencia, hogy van pláza, hogy lehet (és szinte elvárt dolog) plázázni. Generációjukat, amit körbevesz, ápol és eltakar a mallok illuzórikus m ûvilága, plázanemzedéknek is nevezik szakszóval. 50mm-es objektívvel készített képsorozatom az általam szubjektív módon érzékelt és megfogalmazott, tespedt, spleenes, tengõ-lengõ plázaéletmód vizuális lenyomata.