A kisföldalatti metró kivételével a budapesti metróvonalak (M2, M3) állomásai a ’70-80-as évek szocialista stílusjegyeit idézik fel belsőépitészetileg. Ezek a terek és építmények szimbolikusan és nosztalgikusan idézik fel több generációnak bizonyos életszakaszait, Budapesttel való kölcsönhatásait.

Napjainkban ugyan történetek modernizációnak nevezett átalakítások (M2 - piros metró vonalán), ám az állomások még mindig elképesztő formai és színbeli kavalkádot mutat: koszos neonparádék, kacifántos falkerámiák és festmények, acéloszlopok és brutális színvilágú bútorzatok.

Édes giccs, bájosan ízlésficamos állapotok. A manapság divatos „retro” szó arra utal, hogy 10-20 év múlva nagy valószínűséggel ezek az állomások más arcot mutatnak majd, ugyanakkor már most múltidéző funkciót kapott a sorozat, hiszen időközben több, már megfotózott állomás arculata alakult át.

A sorozat kiállítva:
2006 Fotocella Galéria & Café
2007 Dunaújvárosi Fotográfiai Biennálé