Futóskönyv

Az elmúlt öt évben adássorozataiban – IzzóSztár, Büntetőkör, Laza Tízes – a futás apropóján közel 150 podcastinterjút készítettem a legkülönfélébb emberekkel.

A 2024 telén megjelent könyvben 22, az élet változatos területein munkálkodó, meghatározó személyiség tűnik fel, akiket a futás köt össze. Ez a tényszerű, egyszerű, korrekt tevékenység tükröt tart elénk, és képes arra, hogy a maga valójában mutassa meg az embert az imázs mögött. A futás varázsszóként működik, közös nevezőre hoz, változatos húrokat pendít meg, amelynek segítségével a megszólaltatott interjúalanyok kötetlenül beszélnek arról, ami számukra fontos, ám amelyről eddig keveset kérdezték őket.

Mit kiabáltak Nádas Péter után? Hogyan futotta le első európai nőként a maratont három órán belül Monspart Sarolta egy férfiversenyen? Kiket vitt taxiján Sütő József, az egyik legjobb magyar hosszútávfutó? Hogyan tud hat napon át egyfolytában futni 85 évesen Bozó Pál? Miként futotta be Magyarország összes települését Sipos István? Mire cserélte le a kábítószert Pálinkás Szüts Róbert? Vannak egyáltalán izmai Litkai Gergelynek? Hogyan használta a futást gyászmunkának Esterházy Marcell?

Miért utál futni Veiszer Alinda? Miként jut el fizikailag soha nem tapasztalt magasságokig, és hogyan pipálja le tanítványait egy negyvenéves színházrendező? Ha az íráshoz segg kell, mi kell a futáshoz Tompa Andrea szerint? Mi a kedvenc szava Palya Beának, Parti Nagy Lajosnak és Nick Thorpe-nak? Hogyan fogyott bele a szerepébe két hét alatt a margitszigeti rekortánt róva Ónodi Eszter? Talál-e közös nevezőt egy stand-upos és egy szerzetes?

Similar Posts

  • Larry Clark, 2011, Paris

    A fal adja a másikat Nyers fogalmazásmód, megrázó társadalmi kórkép, és némi fanszőr tartotta Párizst stresszben az elmúlt hónapokban. A széplelkű publikum inkább az André Kertész életmű-kiállítást favorizálták, a kíváncsiak és bevállalósak Larry Clark hatóságilag cenzúrázott, retrospektív fotókiállításáért álltak kígyózós sorokba. Larry Clark az egyik legizgalmasabb és legmegosztóbb, szinte ikonikus amerikai filmrendező és egyben az…

  • Magyar Narancs története

    (szerző: Pető Péter, megjelent 2011. 07. 09. Népszabadság. Azóta a NOL archívum törlődött. Visszaállítva Wayback Machine által.) A Narancs mint a kor gyümölcse Színházi dramaturg és kulturális miniszter, topmenedzser és városarculati tanácsnok, filmrendező és író, főszerkesztő és publicista – a Magyar Narancs alapítói, illetve hőskorszakának karakteres szereplői, akik életük meghatározó időszakaként emlékeznek a lapnál töltött…

  • Magyar Narancs

    EGYENES VONALÚ EGYENETLEN MOZGÁS A Magyar Narancs képi világának története Nehéz rövid rezümét adni egy újság fotótörténetéből. Különösen, ha egy – más kortárs sajtótermék képi világához képest – vizuálisan olyannyira meghatározó és tagadhatatlanul viszonyítási pontnak tekintett újságról van szó, amilyen a Magyar Narancs volt a ’90-es években. Természetesen a „vizualitás” olyan szubjektív dolog, amelyet mind…

  • Magyar Narancs képek 2010-től máig

    Képek a Magyar Narancs képi világáról szóló tanulmányhoz 2. Ide még hamarosan érkezik egy beszélgetés a mai napig a Narancsnál dolgozó fotóstól, fotórovatvezetőtől. Többek közt az iPhone-nal való kényszerű fotózásról, az álpanorámákkal való kísérletezésről, a számonkérésről, ami őket éri, hogy hol is a “régi Narancs képi világa”, a kísérletezésről, ami az itt mellékelt fotókon is tetten…

  • Martin Parr, 2009, Paris

    PARRATLAN PARROS Martin Parr szertelen iróniával és szórakoztató komolysággal tálalt, kényszerből szűkösre szelektált életművét csodálhatták egész nyáron át a fogyni nem akaró látogatók a párizsi Labdaházban. Az épület falain belül és a Tuilériák kertjében is a „Parr szerint a világ”-fotótárlat futott, megspékelve alapos és bőséges fotótörténeti fogódzókkal illetve a giccstárgykultúra utóbbi negyedszázadának emblematikus portékáival. Számos…

  • David LaChapelle, 2009, Paris

    Megér egy misét David LaChapelle párizsi kiállítása (Monnaie de Paris) Május 31-én zárult a kortárs fotóművészet egyik legfelkapottabb és legjobban kereső figurája, David LaChapelle monstre tárlata (stílszerűen a Pénzmúzeumban), amely sikeresen feledtette legutóbbi, munkásságához méltatlan – és a nézőknek is fájdalmas – mozgóképi próbálkozását, a Rize című, gettótáncosokról szóló dokumentumfilmjét. Habár a legutóbbi, Fiatalok Fotóművészeti…